A feladat? Tegyük tönkre az egyik legjobb Batman képregényt pár pillanat alatt! A meglepő része a dolognak viszont az, hogy mindez Darren Aronofsky és Frank Miller munkásságának volt köszönhető, akik egyébként nem kis nevek, legalábbis rendezői és írói szempontból. Lássuk mi lett volna, ha a Batman: Kezdődik helyett a Batman: Az első év kerül a vászonra!

A Batman: Az első év az egyik legnagyobb kedvencem a Batman képregények között. Nem mindig csípem Frank Miller stílusát, de úgy érzem ebben a kötetben tökéletesen olyan hangot ütött meg a karakterrel kapcsolatban, ami odaragasztotta a szemem a lapokhoz. Magyarán, adva volt egy szememben tökéletes történet, amit egy kisebb módosítással akár el is lehetne adni a közönségnek (lásd Batman: Kezdődik), azonban mindig van valaki, aki másképp gondolkodik. Ami a legdurvább, hogy ezúttal Frank Miller volt az (na meg egy kicsit Darren Aronofsky)!

Ahogy minden valamire való Batman film, úgy a Batman: Az első év is a Wayne szülők halálával kezdődött volna, egy kisebb különbséget leszámítva. Bruce elmenekül a gyilkosság helyszínéről, és Kicsi Al autószervizében talál magának menedéket (Kicsi Al lett volna a mi Alfrédunk). Itt Bruce kitanulja az autószerelői szakma rejtelmeit, ami nem kis mértékben lett volna segítség egy bizonyos jármű elkészítéséhez. 

Remélem az előbb leírtak alapján már sokaknak feltűntek kisebb nagyobb eltérések a már-már legendás Batman eredethez képest, mert ha nem, akkor nyugi...van még ennél több is. Ugyanis Bruce soha nem hagyja el Gothamet, inkább az utca gyermeke lesz. Sok időt tölt a bűnözők megfigyelésével, de még többet könyvek olvasásával. Lényegében úgy tanulja ki a harcművészetet, mint a Tini Nindzsa Teknőcök az új filmben, egy könyvből és sok gyakorlással. 

Ami meglepő és nekem tetszett is, hogy elég sok időt áldoznak Bruce felkészülésére a bűn elleni harchoz. Teljes mértékben belemásznak a pszichéjébe, aminek köszönhetően érezhető az indulat, a harag és az őrjítő tehetetlenség, ami gonosszá teszi a jókat életérzés is. Szóval valamennyire azért rendjén voltak a dolgok, ugyanakkor mégsem.

Bruce a szabadidejének legtöbb percét fegyverek gyártásával tölti, és még az sem érdekli, hogy egy hatalmas örökség vár rá. A bosszúhadjáratát fontosabbnak érzi. Nem kell sok ahhoz sem, hogy gyorsan belekóstoljon az igazságosztó szerepbe. Nagyjából itt kezdődik el Batman, akarom mondani BAT-MAN története, mivel Thomas Wayne gyűrűje egy denevér formára emlékeztető sebet hagy a bűnözők arcán, így aztán utcai mendemonda lesz a denevérből.

Azonban az első találkozásai a bűnözőkkel nem mennek túl jól, ezért a sokszor vérben úszó Bruce sebeit. Alfred, akarom mondani Kicsi Al kell, hogy kezelésbe vegye. Mivel a műhely nem a legjobb hely egy sérült ellátásához, ezért úgy gondolja az autószerelő (és nem komornyik), hogy ideje használatba venni azt az alagútrendszert, ami a műhely alatt húzódik...lássatok csodát, itt van a mi barlangunk. Vagy valami hasonló. Aztán szépen lassan elindul a teljes mértékben Batmanné alakulás.

A képregényhez hűen, Gordon is szerepet kapott volna a filmben. Persze enyhén más módon, mivel kicsit kitekerték a forrásanyagot. Ebben a verzióban Jim mindig is Gothamben élt, és bár mindenképpen le akarna lépni a városból, de a szíve mégis itt tartja. Eltökélt célja, hogy megtisztítsa az utcákat a bűnözőktől, a rendőrséget pedig a korrupt rendőröktől. Szóval nem is csoda, hogy Gordon és Batman megértik majd egymást, hiszen egy a céljuk és kb. ugyan arra hajlandóak azért, hogy eredményt érjenek el. Oh és persze macskanőről sem feledkeztek, sőt az a helyzet, hogy nagyobb szerepet kapott volna, mint a képregényben. Hát igen a Batman Visszatér meghozta a hatását.

A történetnek végül is két "nagy" ellensége lett volna, méghozzá Loeb főfelügyelő és a korrupt rendőrök (A Falcone családnak se híre, se hamva). A forgatókönyv igazából szép fokozatosan építkezett addig a pillanatig, amíg el nem szabadul a pokol. Természetesen benne lett volna a hírhedt lerombolt házas jelenet a képregényből, ami a rendőrség, Gordon és Batman első találkozása, meg aztán Flass és Gordon egymásnak feszülése is előkészületben volt, azonban a végjáték enyhén elvonta volna mindezekről a rivaldafényt.

Tulajdonképpen a Sötét Lovag végét kell most elképzelni, csak Dent helyet Loeb lett volna a főszerepben, és nem Jim fia, hanem felesége, Ann most a túsz. A jó, a rossz és a csúf felállás itt is megvolt, és körülbelül ugyan az is történik, mint a Sötét Lovagban, annyi különbséggel, hogy Batman Loeb szemébe dob egy kést, és ez érthető módon kibillenti a főfelügyelőt az egyensúlyából. Megmenti a nőt, mindenki boldog, Bruce felveszi a vagyonát, híres playboy lesz. Tipikus happy end.

Végtére is egy dolgot lehet mondani erről az egészről, elég komolyan a realizmus talaján mozgott a történet, sokkal erőteljesebb módon, mint a Sötét Lovag trilógiában. Batmant szerették volna ember közelibbé tenni, sőt inkább úgy mondom, hogy egy egyszerű emberré avanzsálni, aki felveszi a harcot a bűn ellen, és bár kissé átgondolatlan módosításokkal és újragondolásokkal, de sikerült is nekik. Ugyanakkor, 1-2 pillanatot leszámítva eljutottak odáig, hogy lassan köze sem volt a történetnek Batmenhez, a klasszikus Miller képregényhez meg már aztán végképp semmi. Nem mintha probléma lenne, hiszen nem árt a változtatás, de azért na. Nem kell mindent megváltoztatni! :D

⚡Flash Fact⚡: A Batman: Az első év forgatókönyvét ti magatok is elolvashatjátok (méghozzá ITT), ergo lesz mit olvasnotok unalmas perceitekben, ha netán unatkoztok.