Nem túlzás, ha azt mondom, hogy már közel 20 éve várom azt, hogy az Igazság Ligája közösen szerepeljen a filmvásznon. A tegnapi nappal ez a vágyam teljesült és a kedvenc szuperhőseimből álló csapat végre lelépett a képregények oldalairól.

Már több órája csak mosolygok, ha az Igazság Ligájára gondolok. A film minden egyes pillanatára emlékszem, mivel olyan szinte az emlékeimbe égett és szerencsére pozitív módon. Kedvenc hőseim most tényleg hősöknek hatottak, aminek köszönhetően azt tudom mondani, hogy az Igazság Ligája egy elég komoly lépésnek számít egy olyan világ és jövő felé, amire ezeknek a karaktereknek szüksége van.

A film történetét szépen szólva is egyszerűség jellemzi. Én szerintem jobb is, hogy nem bonyolították túl az eseményeket, mint mondjuk a BvS-nél, így itt csak a lényegre tudtak koncentrálni. Ezért aztán a film két részre bontható.

Az első egy óra lényegében a csapat összeállásáról és egy invázió kezdetéről szól. Habár időnként érezhetően erősek a vágások, meg kicsit gyors a történések menete, ugyanakkor ez egy ponton lelassult, és elkezdett egyre egységesebbé válni. Mindez egyáltalán nem árt a filmnek, sőt jobb is, hogy nem ölnek túl sok időt bele a hőseink eredettörténetének és mindennapjainak elmesélésébe. Ezt az utóbbi két dolgot valószínű, hogy majd idővel, méghozzá a hősök önálló filmjében jobban kiépítik számunkra. Ezért aztán most az Igazság Ligája pontosan arra tudott koncentrálni, amire kellett, magára a Ligára.

A film második fele már teljes mértékben a háborúra fókuszált. Amint elkezdett formálódni a csapat, nem vártak sokat arra, hogy elinduljanak megállítani a kezdődő világvégét. A csatákban természetesen mindenki megkapta a neki kijáró rivaldafényt és csodálatos volt látni, ahogy egy csapatként küzdenek. Lépésről-lépésre épültek fel a dolgok a kataklizmáig, melyben már szerencsére Superman is fontos szerepet játszott.

Pár dolgot el kell ismerjek, egyrészt picit súlytalan volt a film. Természetesen volt tétje annak, hogy mi lesz, amennyiben a Liga elbukik, hiszen Steppenwolf terraformálásba kezdett, ugyanakkor a film hangulatának köszönhetően sejteni lehetett, hogy sokkal inkább happy end lesz várható, ellentétben az előző DC filmekkel. Ezzel azt érték el, hogy a kataklizma nem ütött annyira, mint kellett volna. Egyszerűen minden véget ért és kész. Személy szerint vártam volna még valami csattanót, ami nem érkezett meg, de persze az összképet tekintve és az epilógust látva érezhető volt, hogy inkább azt akarták elérni, hogy felfedezzük a hősökben azokban a karaktereket, akiket eddig sokan hiányoltak. Ez leginkább egyébként Supermannél érződött meg.

Minden hős kiemelkedő volt a filmben, sőt mi több, mindenkinek megvoltak a maga epikus és sokszor szórakoztató pillanatai, amit egy ilyen filmtől el is várnánk. Batman marhára Batmannek hatott, ami újfent bizonyította, hogy Affleck tökéletes választás volt a szerepre. Wonder Woman továbbra is hozta inspiráló énjét, ezzel Gal Gadot nem csoda, hogy még mindig sokak kedvence. Aquaman egy perc alatt eladta magát a vásznon, ami persze Jason Momoa személyének köszönhető, és meglepetésemre Cyborg is közelebb került szívemhez, mint számítottam rá, ami Ray Fisher alakítása nélkül nem lett volna az igazi. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudnék választani kedvencet a nagy csapat filmes inkarnációjából.

Feltehetően észrevettétek, hogy Flash és Superman nevét nem említettem az előző bekezdésben, ennek oka pedig egyszerű. Nekem ők ketten vitték a prímet a csapatból. Flash midnig is nagy kedvencem volt és most emlékeztettek rá, hogy ez miért is van így. A kissé esetlen Barryt nagyon lazán hozta Ezra Miller, szinte beleszületett ebbe a szerepbe. Minden egyes pillanatban csak úgy szikrázott a vásznon, sőt mi több, Supermannel közös jelenetei egy következő szintre emelték nálam a dolgokat.

Ha pedig már szóba jött Superman, akkor rá is kitérnék. Amennyiben eddig nem volt kedvencetek, most valószínűleg azzá válik. Azt megsúgom, hogy nem túl sok időt van a filmben, azonban mikor megjelenik, az mély nyomot hagy mindenki számára. Henry Cavill most először, hiszitek vagy sem, mosolyog, és egy az egyben az a cserkészfiú kacsint vissza ránk a vászonról, akit a képregényekből ismerhetünk. Egy szó, mint száz, Superman újjászületett a filmvásznon, méghozzá úgy, ahogy eddig is látnunk kellett volna.

Végül pedig következzék Steppenwolf, aki amúgy tényleg feledhető főgonosz, pár menő pillanattal. Már a kezdetekben sem vártam túl sokat Darkseid tábornokától. Nem tudom szebben mondani, ő kifejezetten tipikus verőembernek hatott nekem mindig a képregényekben, és mint láthattam, a moziban is az volt. Elég egysíkú lett az eddigi DC rosszfiúkhoz képest, ami végül is nem baj, mert itt és most a csapat kellett, hogy előtérbe kerüljön, de azért adhattak volna neki is egy valamire való személyiséget.

Sajnos annak az előszelét sem láthattuk még (valszeg a Végtelen háború miatt), hogy a későbbiekben mi, illetve ki vár ránk, és ez nekem valahol szívfájdalmam volt. A legnagyobb problémám a filmmel végül is az , hogy ha már elhangzik Darkseid neve, akkor meg is jelenhetett volna egy ponton. Érezhetően hiányzott a filmből a Apokalipszis ura, pedig aztán egy olyan csattanó lett volna, ha feltűnik, amiről tuti beszéltünk volna egy darabig.

A sokat emlegetett CGI-ról meg annyit, hogy tény és való, vannak pillanatok, mikor egyes emberek húznák a szájúkat, ugyanakkor ha leköt a film, akkor tuti nem foglalkozunk ezekkel az apróságokkal. Tényleg vannak szembeötlően rossz pillanatok, például az amazonok és Steppenwolf közötti csata is ilyen, de azt hiszem volt a mozikban mostanában olyan film, ahol a CGI túltengés durvább volt, mint itt.

Összességében azt tudom mondani, hogy az Igazság Ligája pontosan az a film, ami egy képregény rajongót  és a mozinézőket is könnyedén boldoggá teheti. Akció van dögivel, ráadásul kedvenc hőseink hihetetlen energiával  és élettel jelennek meg, szóval nem kérdés, hogy egy jó kis szórakozásra kell számítani. Nem egy túl epikus film, amit valahol sajnálok, kissé popcorn filmnek is hat, viszont több pillanata is emlékezetes, ami lehet, hogy nem csak az én arcomra csal majd mosolyt a nap végén.

Oh és maradjatok a székben a szereposztás alatt és után is, megéri! ;) Most zárom is soraimat…Dosztojevszkij :D