Szép és jó a Sötét Lovag trilógia minden darabja, imádom őket, mint bármely más Batman fan, azonban valahogy, valami mindig hibádzott nekem bennük. Batman lételemének van egy esszenciája, amit mindig hiányoltam azokból a filmekből, és az Arkham videójátékok megjelenésével meg is tudtam mi az.

Valahogy sosem éreztem úgy, hogy teljesen eltalálták a karaktert eddig a vásznon. Ilyen szempontból külön felüdülés volt, hogy legalább a videójátékok világában nem akartak realisták maradni. Batman világának ls a karakternek szüksége van túlzásokra, félelemkeltő mutáns ellenségekre, nem csak mentális és kevés fizikai kihívásra.

A rocksteady fejlesztőcég, igencsak drasztikus módon szabadította ránk azt, amire szüksége volt a Batman franchise-nak, vagyis azt a kis apróságot, amit én például hiányoltam a filmekből. A sztori nem volt nagy meglepetés, hiszen valamennyire az Arkham elmegyógyintézet képregény történéseit követte, azonban felfedezni ezt az intézményt, úgymond sandbox stílusban igen komoly élmény volt számomra. Imádtam keresgélni, és megfejteni Riddler (Rébusz) trófeáit és feladványait, egyik legjobb unaloműző a játékban! Egy dolgot sajnáltam, hogy a Batmobile szinte teljesen megsemmisül az Arkham Asylumban (de idén azt hiszem kárpótoltak emiatt minket)! Szóval nem tagadom, egyszerűen leragadtam a játék elé. Nem gondoltam, hogy képesek lesznek ezt felülmúlni, szerencsére tévedtem.

Az Arkham City megjelenésével, azt hiszem most nem csak a magam nevében beszélhetek, nem éreztem korlátolva magamat. Jót tett neki a viszonylag hatalmas nyitott terep és az atmoszféra ami körülvette. Mai napig az egyik legjobb játéknak tartom a sorozatban. Szinte megunhatatlan. Egyszerűen mikor játszottam, tényleg Batman-nek érezhettem magam. Hallgatni a rosszfiúkat, hogy miről beszélgetnek, csak úgy járőrözni a városban, ahol mindig történik valami..nem is tudtam, de rá kellett jönnöm, hogyaz Asylum-ból ezt hiányoltam.

A játék története, a karakterek, a hangulat, egyszerűen abbahagyhatatlan a játék. Ráadásul a pillanat, mikor Hugo Strange a Monarch színház mögötti majdhogynem rekreálja a Wayne szülők tragédiáját...komolyan a hideg kirázott. Ez az egy pillanat értette meg igazán velem, hogy miért is olyan fontos minden alkalommal, minden médiumban újra és újra lejátszani a pillanatot, mikor Bruce élete teljesen megváltozott.

Mindig fel lehet fedezni valami újdonságot ebben a játékban, ilyen a Calendar Man féle küldetés is. Ezt igazság szerint "real time" módon akarom a megcsinálni, szóval még eltart pár hónapig a dolog, mert így is már elcsúsztam egy kicsit ezzel a projektemmel, de rajta vagyok az ügyön! 

Elérkeztünk a nem hivatalos harmadik epizódhoz, ami az Arkham Origins. Nem tudom miért utálják sokan, ahogy az Arkham City-vel, úgy ezzel a darabbal is a mai napig elszórakozok. Ráadásképpen ez a játék izzasztott meg leginkább, főleg "hardcore" módban, mikor egy halálozás nélkül kell végig vinni a játékot. Végre úgy éreztem, hogy kihívást állítottak elém, és emiatt igencsak rápörögtem erre a darabra is.

 A sztori ott volt a toppon, megismerhettük azt milyen is az ifjú Batman emberi oldala, amit bár a képregények és filmek így vagy úgy felfedeztek már, de játékban ez egy új szint volt. Ráadásképpen ebben a részben tudhattuk meg, hogy ki is Joker valójában, hiszen akarva-akaratlanul, elmeséli azt, ki is volt ő az összeomlása előtt. Meg aztán ott a Deathstroke elleni csata, ami szerintem fenomenális volt. Igencsak beleizzadtam "hardcore" mode-ban abba, hogy egy karcolás nélkül megússzam, hogy megszerezzem a küldetéshez járó "trófeát", de végül sikerrel zártam a napot!

Le se kéne írnom, mert már elég egyértelmű, de az Arkham Knight is helyet talált magának a szívemben. Tényleg nagyon sokáig nem volt játék ami überelhette számomra az Arkham City hangulatát, de az új rész egyszerűen lenyűgözött. A Batmobile, a játékmenet, na meg persze a történet. Egyszerűen minden tökéletes benne.

Az Under the Hood történetét dolgozták fel, kisebb-nagyobb változtatásokkal, ami igencsak feldobta a játékot, hiszen nem egy az egyben készítettek interpretációt a képregény klasszikusról. Meg aztán ott a plasztikán átesett Batmobile, aminek a történetét az Arkham Knight kötetekből ismerhettünk meg. Sajnos ez volt az utolsó Arkham játék, amit kiadtak, de tökéletes lezárása volt ennek az univerzumnak. Ráadásul igazak voltak a LEGYÉL BATMAN reklámok, tényleg Batman-nek érezhettem magam végre.

Egyszerűen annyi mindent tudnék kiemelni a játékkal kapcsolatban, hogy napokig, sőt hetekig regélnék itt, szóval valamennyivel részletesebben, a képre kattintva olvashattok a játékról, a Critical ERROR oldalán.

Az Arkham sorozat tényleg egy teljesen új mérföldkőnek számított nem csak a DC számára, hanem Batman számára is, hiszen lényegében bemutatta azt a képregény alapokra épülő világot, amit a soron következő Ben Affleck főszereplésével készülő filmek is játszódni fognak. Magyarán, megmutatta milyen is az, mikor Batman-ről beszélünk.