Superman újból a TV-ben repked! Ki gondolta volna, hogy egy ekkora meglepetést hoz számunkra a CW-n frissen debütáló Supergirl sorozat.

Ha valaki lazább hangvételű Supermanre vágyott, annak az imái meghallgattattak, igaz csak a Supergirl sorozat keretein belül. Számomra igazából nem számít, hogy milyen módon testesítik meg az Acélembert, a karakter megjelenése, és már úgy önmagában a neve is elég ikonikus ahhoz, hogy azt a hőst lássam benne, akit én megismertem évekkel ezelőtt. Ezzel nagyjából azt akarom mondani, hogy van, akinek a szemében sikerrel járnak a készítők, van akinek nem, de ez így van rendjén. Megesik, hogy Superman karakterét alá kell rendelni egy adott történetnek, vagy éppen hangulatnak, ami egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a Supergirl sorozatban telitalálatnak bizonyult.

Akkor kezdem is a gondolatokat a Supergirl sorozat második évadnyitójáról. Meglepő módon végig tudtam nézni az epizódot. Nem mondom, hogy a világ legjobb sorozata, mert be kell valljam, hogy az első évadot be se fejeztem, pedig nem kis meglepetések voltak benne, ugyanakkor nem is húzhatom le, mivel a TV-s formátumhoz képest már a kriptoni karakterek megjelenése is nagy szám volt (ahogy anno Flash). Lényegében a második évadhoz én úgymond elvárások nélkül ültem le, egyedül Superman ábrázolására voltam kíváncsi.

Aminek örültem a nyitánynál, hogy egyszerűen kiléptek a komfortzónából, és ez szerintem a CW-nél nem igazán volt eddig szokás. Nem a már ismert formulát alkalmazták, inkább kicsit tovább mentek. Nem kaptuk meg a szokásos, nem bízok az erőmben, vagy magamban, majd jön egy gonosz, akit meg kell állítson a hős, és bár először elbukik, de aztán a barátai segítségével győzedelmeskedik sztori. Egyszerűen volt egy szép, igaz lineárisan mesélt történet, ami kifejezetten csak arra koncentrált, hogy a hősünk végre tisztában van vele, hogy ki is ő valójában, végre bízik önmagában, sőt még egy mentort is kap maga mellé, ha megbicsaklana a hite magában, Superman személyében.

Ez a fajta formula, amit az első részben láthattunk, egy igencsak ügyes húzás volt. Nem szimplán behozták ezzel Supermant ebbe a világba, de még Supergirlről sem került le a hangsúly egy ilyen ikon megjelenésénél. Bőven teret kapott mindkét karakter, annak ellenére is, hogy az egyikőjük a Föld egyik legnagyobb hősének számít. Szép húzás volt ez a készítőktől.

Egyszerűen jó volt a CW-n történő debütálása a sorozatnak, és bár biztos lesznek részek, amiktől rosszul leszek (már ha folyamatosan követni fogom az évadot), de van pár dolog, ami miatt érdemes kitartani mellette. Egy, a többi DC sorozathoz képest sokkal lazább műsorról van szó, ami bár néha kissé gyermetegnek hat, de pont ezért ajánlható a fiatalok számára is. Viszont meglepő módon ez a sorozat mélyebbre mer markolni, legalábbis szerintem, a DC világában, mint eddig bármi más. Ezt nem csak Superman miatt írom, meg igazság szerint, már a Flash, az Arrow, és persze a Holnap Legendái is egyre bátrabban csinálják ezt, de most valahogy, mintha megváltozott volna a status quo. Ezt többek között azért is írom, mivel ebben az epizódban olyan neveket említettek, olyan képi világot alkalmaztak, olyan mértékben nyúltak vissza a DC filmes és sorozatos történelmébe és képregény tárába, amit eddig nem igazán láttam a TV-ben. Ezen kívül pedig ténylegesen nagy ellenfelek, és egy igen nagy szervezet is felütötte itt most a fejét, amit nem is gondoltam volna, hogy a Warner által alkalmazott politikának köszönhetően valaha is látni fogok.

Meg lehet vádolni a Supergirlt, hogy lop innen-onnan (khm Superman sztorik), de azt hiszem, hogy Kripton utolsó fiának a megjelenésével ezt már pofátlanul megtehetik. Nem úgy, mint Arrow, aki egy időre nagyon Batman akart lenni. Megvannak még a sorozatnak a gyermeteg betegségei, mondjuk a túlzottan erőltetett tini dráma, ami ugyebár a csatorna sajátossága (már-már védjegye), ugyanakkor egy erőteljes történet veheti kezdetét hamarosan, hiszen a CADMUS projekt megjelenése nem kevés veszélyt és izgalmat tartogathat a számunkra a közeljövőben. Arról meg már nem is beszélve, hogy Superman nem egy epizód erejéig fog közöttünk maradni!!

Tyler Hoechlin, mint Superman tapsot érdemel. Megeshet, hogy voltak olyanok, akik röhögtek az öltözetén, meg azon, hogy nincs sehol Cavillhez képest, de épp ez a lényeg, nem is akarták, és nem is szabadott volna, hogy Cavill legyen. Bár még kicsit szokatlan egy úgymond klasszikusabb stílusú megformálást látni, főleg ennyi idő után, de egy rossz szavam se lehet egyelőre a srácra. Az eddig látottak alapján egy igencsak magabiztos, sőt már kiforrott Supermannel van dolgunk, aki szerencsére nem csak az élet árnyoldalait látja, vagyis tud mosolyogni is. De még így is van benne elég komolyság ahhoz, hogy egyszerre legyen tökös riporter, meg persze igazi "nagytesó", ha a családja jólétéről van szó. Az meg már csak hab a tortán, hogy hősként sem utolsó!

Sajnos arra már egyre kevesebb az esély, hogy Supergirl mégse lesz egyelőre Arrowerzum tagja legyen, mivel a műsor készítői maguk lőtték le ennek a lehetőségét (bár aztán lehet, hogy ami késik nem múlik), de ki tudja, megeshet, hogy egyszer nem csak Supergirl, hanem Superman is tiszteletét teszi Flash társaságában. Na arra a futóversenyre azért kíváncsi lennék! Meglátjuk, hogy miképp alakulnak a dolgok, de egyelőre le a kalappal a DCTV műsorai előtt, nem gondoltam volna, hogy ilyen erőteljes évadnyitókat hoznak össze a számunkra.