Nem hittem volna, hogy valaha ezt mondom, de az Aquaman mozifilm minden elvárásomat felülmúlta!

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Aquamanből valaki képes lesz egy nézhető filmet készíteni…szerencsére erőteljesen tévedtem! Ha valamikor, akkor most sokan ráébredhettek arra, hogy a hét tenger királya mégse olyan unalmas és röhejes, mint amilyennek tartják őt.

James Wan ebbe a filmbe ténylegesen apait és anyait beleadott, hiszen egy vizuálisan és elmesélés szempontjából lenyűgöző kalandfilmet tett le az asztalra, ami azt hiszem a legtöbb DC és lehetséges, hogy képregény fanatikus szívét egyaránt megdobogtatta.

Ez a film nem kérdés, hogy szívvel és lélekkel készült. A színészek láthatóan életük szerepét kapták meg ezekkel a karakterekkel. Ez leginkább Jason Momoa esetében látszódott meg, aki szerintem egész végig önmagát alakította. De aztán Amber Heard és Patrick Wilson se nagyon panaszkodhat, hiszen lehengerlő alakítást nyújtottak a filmben.

Az Aquaman nem csupán egy már jól megszokott trónért vívott királydráma, ez a film valami egészen más. Kalandfilm, eredettörténet, akciófilm, kaiju, vígjáték, horror…szóval lényegében minden filmtípus egyben. Ezek egyvelegéből egy olyan mozi született, ami számomra minden szempontból az egyik all time favorit filmemmé vált!

Hab a tortán az, hogy a film kifejezetten hű a képregényes gyökereihez is. Nem egyszer rá lehetett ismerni utalásokra és jelenetekre a DC képregények oldalairól. A New 52 alapokat meg már meg se kell szerintem említenem, mivel csak úgy ordított a vászonról, hogy mikor mutatkozik meg a Geoff Johns által megálmodott világ (pl.: Throne of Atlantis), méghozzá élőszereplős formában.

Bármilyen röhejes is, de az Aquaman film olyan szinten lenyűgözött engem, hogy még a halakkal beszélős szituációkon sem röhögtem el magam, sőt mi több, a csikóhal "lovaglós" pillanat sem kiakasztott, hanem sokkal inkább ámulatba ejtett. Megmondom őszintén nem egyszer kirázott a hideg a látottaktól és hallottaktól (a zene egyszerűen zseniális), főképp az alábbi, most már ikonikusnak mondható pillanatnál!

James Wan nem csak arra fordított időt, hogy Arthur történetét elmesélje, hanem arra is, hogy tenger eddig ismeretlen bugyrainak történelmet adjon. A filmben elég időt eltöltünk azzal, hogy a hét tenger összes királyságát, lakóit és a film főbb szereplőit bemutassák nekünk. Lényegében megismerjük a tengerek és óceánok legsötétebb bugyrainak is a mítoszait és legendáit.

A film vizuális világa is ebben a történelmi utazásban tud igazán kiteljesedni. A különböző királyságok, különböző színárban, különböző szűrők használatával vannak bemutatva. De ez nem csak ezekre a pontokra igaz.

Egész egyszerűen lehengerlő a színkezelés a filmben. Habár egyeseknek túl színesnek lesznek bizonyos jelenetek, de akkor is lélegzetelállító, hogy miképp használta érzések kifejezésére a rendező a film képi világát. Amikor csend és nyugalom honol, a kép sokkal színesebb, kellemesebb, a komorabb, egyes esetekben horrorisztikusabb jeleneteknél pedig a sötétség veszi át a főszerepet.

Az a mondás járja, hogy tökéletes film nem létezik, és ez az Aquaman esetében is igaz, de maradjunk annyiban, hogy hibák ide vagy oda, számomra tökéletes lett ez a film. Inkább popcorn filmnek mondanám, hiszen nem arra hajaz, hogy oscart nyerjen, vagy túl mély sztorit meséljen el, de szerintem ennél a mozinál több nem is kell ahhoz, hogy eladják nekünk a DC egyik legöregebb hősét. Többet kaptam annál, mint amit vártam és boldogsággal töltötte el szívemet az, hogy másodpercenként csalt mosolyt az arcomra ez a film. Aquaman egész egyszerűen szuperhőssé nőtte ki magát a szememben.