Hazánkban a képregények újfent aranykorukat élik, ez abból is meglátszik, hogy már 13. alkalommal nyitotta meg kapuit a képregényfesztivál!

Ahogy minden egyes ilyen képregényes rendezvényt, úgy ezt is kellő türelemmel, esetlegesen három napi hidegélelemmel kell megközelíteni, hiszen hatalmas tömeg és sor várt az érdeklődőkre az Ajtósi Dürer soron. Mondjuk így legalább a korábban érkező szerencsések egy pillanat erejéig még Haui Józseffel (Vizipók csodapók rendezője) is találkozhattak a várakozás közben.

Na de térjünk is a lényegre. A képregényfesztivál különféle programokkal, és mondhatni, hogy nagy nevű vendégekkel nyitotta meg idén a kapuit a látogatók számára. Most már egyre erőteljesebben odafigyelnek a fiatalabb generációra, méghozzá kifejezetten gyerekeknek szánt programokkal, de azért nem feledkeznek meg a nagyobbakról sem, akik akár belekóstolhattak a képregény készítésbe is a Workshopnak és a Comic Jamnek köszönhetően egyaránt, ráadásul nem is akárhogyan. A látogatók egy elég komoly rajztáblával és a hozzá tartozó szoftverekkel is megismerkedhettek. Még a végén kineveli a képregényrajzolók következő generációját a fesztivál.

Interaktív programok ide vagy oda, az emberek általában két dolog miatt látogatnak el erre az eseményre. Az egyik a vásártér (amire hamarosan kitérek), a másik pedig a meghívott vendégekkel való találkozás. Idén például az egyik kedvenc képregényhősöm alkotója, Jul (Lucky Luke) is ellátogatott a fesztiválra. Azt mondjuk bevallom, hogy nem vártam meg a beszélgetést vele, mivel volt a mai napon egy meghívott, aki miatt mondjuk úgy, hogy inkább "menekülőre" fogtam, és idő előtt eljöttem a rendezvényről, de ez megint más kérdés. Ízlések és pofonok ugyebár.

Az idei fesztiválon volt egy újdonság is, amit én kifejezetten ötletesnek tartottam, viszont sajnos úgy érzem, hogy még nem volt felkészülve erre a rendezvény, ez nem volt más, mint a nullás pult volt. Lényegében azért lett ez az egész kitalálva, hogy olyan képregények cserélhessenek gazdát egymással, amik amúgy csak a helyet foglalnák valakinek a gyűjteményében. Mindez tényleg egy különleges és jó ötlet, azonban sajnos úgy néz ki, hogy volt, aki ezt a lehetőséget kihasználva megfogta a kirakott képregények nagy részét, és magáénak nyilvánította őket, méghozzá csere nélkül. Ha minden igaz, akkor akadt olyan eset is, amikor pár méterrel arrébb eladásra kínáltak párat a cserére kirakott képregények közül (nagyon remélem, hogy ez csak félreértés...). Gondoltam, hogy lesznek problémák ezzel az ötlettel kapcsolatban, de azért lehet nem ártana valami új módszert alkalmazva, ha visszahozzák ezt a történetet a következő fesztiválon is.

Ha már szóba jöttek az árusok, akkor térjünk is ki rájuk, hiszen idén is találkozhattunk vásártérrel, méghozzá két helyen is. Természetesen most is volt egy hely, ahol az árak láttán újfent szívrohamot kaptam (ahogy a tavaszi börzén is). Durva volt látni, hogy a Kingpin féle Batman sorozat egy bizonyos számát, maradjunk annyiban, hogy csillagászati árakon próbálták tovább adni az egyik asztalnál (remélem, hogy csak vicc volt/rosszul láttam :D). Egy dologra viszont jó volt ez az "élmény", ezzel újfent emlékeztettek arra, hogy bizony nagy biznisszé vált a képregényes világ hazánkban is, ami végül is a maga módján egy jó jelnek számít.

Mondjuk azért nem kell aggódni, akadtak bőven asztalok, ahol emberi árakkal lehetett találkozni. Böngészésre és kutakodásra ismét sok helyen volt esély, nem kérdés, tuti mindenki talált valami olyat, aminek megszerzése után boldogan távozott (részben magamra is gondolok most :D).

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy idén is kiosztották az Alfabéta-díjakat, amivel a legjobb magyar képregényeket és képregény alkotókat jutalmazzák meg. Jó pár induló közül választják ki a nyerteseket, méghozzá három kategóriában. Az idei év nyertesei:

• Kép-regény: Somogyi György és Tebeli Szabolcs - Kittenberger: Fabriqué et Belgique
• Kép-novella: Vincze Nóri - A gepárd pöttyei
• Webcomic: Csordás Dani - A walesi bárdok

Oh és persze ne feledkezzünk meg a Korcsmáros Pál-díjról sem, melyet idén Marabu (Szabó László - karikaturista) kapott meg. A nyerteseknek, ha személyesen nem is, de itt egy poszt keretein belül GRATULÁLOK! ;)

Alakulnak a dolgok a fesztivállal kapcsolatban, de azért úgy érzem, hogy van még hova fejlődni a közösség építés és közönség szórakoztatása terén. Kicsit zavaró volt számomra, hogy az interjúkat egy eldugott sarokban tartották. Első körben nem is tudtam, hogy hova forduljak, mikor elkezdődtek az alkotókkal a beszélgetések. Központibb helyre raknám ezt az eseményt, végül is van jó pár színpad erre. Ezen kívül azt gondolom, hogy különlegesebbé tehették volna a workshop-ot is, méghozzá azzal, hogy néhány képregényrajzoló, akár a fesztiválon bemutatott rajztáblákkal, egy kisebb showt összedobva lazán felhívhatták volna magukra a figyelmet. Ilyet a comic con-okon is láthatunk, ahol például Jim Lee is meg szokta mutatni rajzolási technikáit, sőt a kész képeket el is ajándékozza a közönség egy szerencsés tagjának. Arra meg már vissza sem térek, hogy tényleg dolgozni kellene ezen a nullás asztal koncepción is. Úgy látszik, hogy ez a becsületre építő csere-bere módszer nem igazán akart összejönni.

Mindenesetre azt mondom, hogy az apró észrevételeim ellenére egyre inkább ott van a toppon a képregényfesztivál. Ha valaki rajong a képregényekért, és úgy érzi, hogy pár pillanat erejéig szeretne találkozni kedvenc történetei, vagy éppen hősei megalkotóival (legalábbis első sorban magyar viszonylatban), annak bizony ott a helye a fesztiválon. Maga a helyszín az tökéletes, hiszen bőven van férőhely a Dürer Kertben, az meg már csak hab a tortán, hogy a tömeg ellenére a beléptetés egyre gyorsabb (bár így lenne a börzén is). Egész jól be is lakta a fesztivál a helyet, amit a programfüzetben kapott térkép segítsége nélkül is meg lehetett mindent találni. Meg aztán, nem sok helyen találkozhatunk azzal látvánnyal, mikor a Jared Leto féle Joker egy bezárt ajtón ezerrel kopogtat.