A héten még nem esett szó filmekről vagy videójátékokról, szóval gondoltam az lesz a legjobb, hogyha keverem a kettőt. Általában a "kasszasikerekből" készült adaptációk bukásra vannak ítélve, ugyanakkor megesik, hogy felülmúlják (legalábbis történeti szempontból) a forrást, vagyis magát mozifilmet, ami alapán készülnek. Így volt ez a Green Lantern: Rise of the Manhunters esetében is. A posztban SPOILER is található!

Ami igazán röhejes, hogy a játéknak alapból jobb a története, mint a filmnek. A készítők szimplán jobban fel tudták dolgozni a Zöld Lámpás képregények sztoriját, ami valahol elég szomorú, hiszen adva volt a tökéletes képregény a forgatókönyvhöz a film esetében (Zöld Lámpás: A kezdet titka). Sikerült elmagyarázniuk olyan dolgokat a gyűrű működésével és hatalmával kapcsolatban, amiről a filmben szó sem esett! Igazság szerint pont ez az egyik dolog, ami megmenti a játékot attól, hogy ne vesszen a feledés homályába a Rise of the Manhunters, hiszen jelen esetben egy sima egyszerű hack and slash (kaszabolós) játékról beszélünk.

A sztori Abin Sur temetésével kezdődik, ahol fia Amon Sur is jelen van. Váratlanul megjelennek az Oa bolygón a Fejvadászok (róluk már esett szó ITT), ami egyértelmű, hogy harcot von maga utána Zöld Lámpások és a robotok között. A történet innentől kezdve kezd el kibontakozni, hiszen olyan titokra derül fény, ami végleg megváltoztathatja a Zöld Lámpások és az Őrzők közötti kapcsolatot. Kiderül, hogy az Oa bolygó nem csak az akaraterőt tárolja, hanem a félelem sárga elemét is rejti, és ezért támadták meg a Zöld Lámpások központját a Fejvadászok, mivel az utóbbi energiát akarják hasznosítani arra, hogy elpusztítsák ellenségeiket. De persze túl összetett lenne a robotok számára egy hasonló támadást összehozni, szóval gyorsan felmerül a gyanú azzal kapcsolatban, hogy valaki van ennek a hátterében. Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy lesz egyre tisztább, hogy a legnagyobb Zöld Lámpás fia, vagyis Amon Sur van mindennek a hátterében, aki nem mást, mint apja gyűrűjét akarja megkaparintani Hal-től, és ezért bármire képes.

Meglepő módon a fejlesztők egész jól megoldották a konstrukciók létrehozását a gyűrűvel. Bár limitálva vagyunk ezekkel kapcsolatban, mert azért végtelen mennyiségű fegyverzetet mégse tudunk létrehozni, de végtére is sikerült egész ötletes dolgokat beépíteniük a játékba, mint például a minigun, repülőgép, vagy a kedvencem, az óriás robot, ami igencsak jól szokott jönni a harcban. Ahogy haverom is mondta a játék közben, tényleg érezni, hogy valamiféle hatalma van a gyűrűnek, ami a filmből egyáltalán nem jött le. Ez a mondat már önmagában egy erőteljes kritikának számított a részéről.

Mint mondtam, az egyik nagy problémája a játéknak, hogy egy sima zárt pályás hack and slash-ről van szó, ami igazából a műfajhoz nem ad semmi korszakalkotót, és emellett ráadásul elég gyorsan ki is játszható, akár egy nekiülés alkalmával is. Valószínűleg a fejlesztők érezték, hogy kell valami plusz a játékélményhez, szóval belekomponáltak egy elemet, ami igencsak szórakoztatóvá varázsolja a pályákon való barangolást, kaszabolást és ez nem más, mint a Co-Op (vagyis a többjátékos mód).

Nekem ez utóbbi miatt nyerte el igazán a tetszésemet a játék, hiszen amikor összeszokott csapatként leültök egy haverral, vagy baráttal, akkor kezdődik el igazán a harc! Lehet jókat röhögni és izgulni, hogy sikerüljön lenyomni a főellenségeket, akár a legnehezebb szinten is (megjegyzem ketten végképp könnyű a játék). Rohadt jól össze lehet játszani, akár baseballozni is tudunk az ellenségekkel, amiken jó nagyokat tudtunk röhögni. Az pedig végképp egy király pillanat, mikor már úgy nyomjátok le ellenségek ezreit, hogy egy szó nélkül tudjátok mire készül a másik, és végül egy komoly kombót tudtok létrehozni azzal, hogy összedolgoztok.

A Green Lantern: Rise of the Manhunters játékról nem mondhatni, hogy az Arkham szériával tudna vetekedni, ugyanakkor egész jó kis szórakozást tud nyújtani pár órán át, főleg annak köszönhetően, hogy ketten is lehet játszani! Nem a legjobb játékok egyikéről beszélünk, de az unalmas pillanatokban laza szórakozást tud nyújtani, ráadásul egész jól bevezet a Zöld Lámpások történetébe* (ezt komolyan nem tudom már elégszer hangsúlyozni).

*Azért nem árt ha pontositok, hiszen van két egész estés animációs film és még egy Bruce Timm sorozat is, ami telitalálat lehet a rajongók számára, egyik ilyen a Zöld Lámpás: Smaragd lovagok.

Képek forrása:

NEWSaRAMA