Villám végre visszatért! Habár a második évadról nem igazán írtam, egyszerűen nem éreztem túl ütősnek, rosszat meg nem akartam róla mondani, de azt hiszem, hogy a harmadik évaddal már most visszanyerte a sármját számomra a CW féle Villám.

Sokan lehet támadni fogják, hogy kicsit feldarabolták benne a Flashpoint sztorit, amit meg is értenék, ugyanakkor a CW a saját erejéhez képest egész jó részt hozott össze belőle. A Villám, és a Gotham az a két sorozat, ahol valamiért egyre könnyebben viselem el változtatásokat. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szoktam néha erőteljesen köhögni egy-két epizód alatt, de azt mégse várhatom el, hogy minden tökéletesen a képregényekből keljen életre.

Kifejezetten gyorsan átpörgették a Flashpoint sztori alapjait, de ezzel így végre főképp Barryre koncentráltak. Már szükség volt erre, sőt az sem ártott, hogy ismét megmutassák a nyílt titkot, vagyis azt, hogy Iris mindennek a közepe (ezt talán a képregények rajongói érteni fogják miért is fontos). A második évad igen sok irányba koncentrált, sőt szépen fokozatosan el is vette a hangsúlyt a címszereplőről, arról nem beszélve, hogy elég gyengécskének ábrázolták Barryt, holott egyáltalán nem kéne, hogy az legyen. Egész egyszerűen, egy crybaby volt a szememben.

Kivételesen mások voltak az erőviszonyok, végre megmutatták azt, hogy van kurázsi, van elég kitartás és vakmerőség a srácban, akkor is, ha egyre kilátástalanabb a helyzet. Egy pillanat alatt a képregényekből ismert Villám állt a képernyőn, persze mindez még változhat, de azért jó volt látni, hogy egy kicsit megadták azt, amire igazán szüksége volt a rajongóknak, az igazi Barry Allenre a képregényekből!

Egy picit a Flashpoint sztorira is vissza kell térjek. Valószínűleg nem vagyok vele egyedül, de nagy kedvencem a képregény (meg az animációs film is). Igaz, hogy az évadnyitó részben csak elemeket vettek át belőle, illetve monológokat, ugyanakkor olyan szépen voltak mindezek elhelyezve, hogy az sem zavart, hogy lényegében más sztori jött létre. Már az epizód címének bejelentésekor sem egy adaptációt vártam Geoff Johns klasszikusából, persze azért nem panaszkodtam volna, ha valamilyen módon megkapom, és be kell valljam, ha úgy vesszük, akkor valamilyen módon meg is kaptam. Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem jött létre a NEW 52 világ, de legalább egyes dolgok megváltozhatnak ezzel a résszel. Ötletes módon a paradoxon utóhatásaira fognak építkezni a közeljövőben, és ki tudja, megeshet, hogy ezzel került most át Supergirl is ebbe az univerzumba!

Persze ne feledjük, hogy Supergirl mellett egy másik hős is felbukkanhat, Jay Garrick. Az utóbbi gyorshajtó természetesen azt a mentor szerepet fogja magára vállalni, akire ennek az igencsak fiatal, és sokszor önbizalomhiányban szenvedő Barrynek már rég szüksége volna.

Összességében csak annyit a Flashpoint epizódról, öröm látni, hogy végre a képregényekre építkeztek, igaz csak bizonyos fokig, de ez pont jót tett ennek az évadnyitónak a szememben. Voltak meglepetések, főképp, hogy a beharangozott rosszfiú mégsem, Savitar, hanem Edward Clariss, alias a Rivális (róla ITT többet is megtudhattok) volt. Jót tett ennek az epizódnak az is, hogy nem húzták el sokáig a Flashpoint világot. Lehetett volna ezt az egészet részeken át csűrni-csavarni, de így egy rakat fölösleges kitöltő epizód jött volna létre. Szerencsére egy pörgős és akciódús, valahol mégis drámai részt kaptunk, ami azt hiszem, hogy méltó nyitány volt a The Flash, a Villám sorozat számára! Kíváncsian várom a folytatást!