A DC Multiverzum igencsak rejtélyes és veszélyes világokat foglal néha magába. Vannak helyek, ahol a hőseink, akikre mindig is felnéztünk szinte csak árnyékai önmaguknak, az Injustice világa is ezek közé tartozik. VIGYÁZAT A POSZT SPOILERT IS TARTALMAZ!

Ha nem lenne az Arkham sorozat, akkor tuti, hogy az Injustice lenne a kedvenc DC témájú játékom. Ez a darab nem az úttörő játékmenete, vagy úgy általában a felépítése miatt vált híressé a rajongók és a gamerek körében, hanem annak a mítosznak köszönhetően, amit a NetherRealm és a DC emberei köré építettek. Brutális, kegyetlen, esetenként még megdöbbentő is, szóval lényegében minden olyat megtalálok ebben a darabban, amit, ha történetről van szó, akkor egy játéktól (néha filmtől és képregénytől is) elvárnék.

Előre szólok, hogy ez nem kritika, vagy ilyesmi, csak úgy írtam most pár gondolatot arról a játékról, aminek megjelenésével egy teljesen új világ debütálhatott a DC Univerzumban!

A fenti kép láttán gondolom elég sokan éreztek most zavart az erőben, mert itt tényleg nem stimmel egy apró dolog, méghozzá Superman és a cselekedet amit éppen végrehajt (Acélember poénoktól kíméljetek :D). Gondolom most már nem nehéz kitalálnotok, hogy milyen irányt vettek a készítők, mikor az Injustice-t megalkották.

A játék története egy tragédia hajnalán veszi kezdetét, mikor is Superman mindent és mindenkit elveszít, aki fontos volt számára, közöttük Loist és a meg nem született gyermeküket is. Mivel minden problematika hátterében Joker áll, ezért Superman nem habozik sokat, megkeresi, és megteszi azt, amit Batman oly sok éven át nem mert, egyszerűen megöli őt.

Az Acélembernek nem is kell több ennél a löketnél ahhoz, hogy elkezdje, amitől a BvS-ben is rettegtek, az emberek. Kormányokat dönt meg, kezébe veszi a Föld irányítását és védelmét. A teljhatalma ellen egyedül Batman küzd, méghozzá azzal a pár haverjával, aki mögé állt, de ez elég kevésnek bizonyul. A Superman által kialakított Rezsim egyszerűen legyőzhetetlen.

Képszakadás következik, de persze történetünk nem áll meg, hanem egy általunk már jobban ismert dimenzióban folytatódik, ahol továbbra is minden a rendes kerékvágásban zajlik (ezt nevezhetjük akár a Föld 1-nek is). Azonban az ő életüket is felforgatja az Injustice világában zajló háború, mikor végső kétségbeesésében Batman egész egyszerűen átrángatja a Liga tagjainak egy részét a saját világába. Innentől kezdve rendesen pörögnek a dolgok és alakulnak a bonyodalmak. A lényeg annyi, hogy mikor igazán beindul a történet, akkor kő kövön nem marad!

Elég sok mindennek leszünk szemtanúi, láthatjuk, ahogy a egykori barátok ellenséggé válnak egymás szemében, de nem úgy tűnik, mintha egyeseket ez túlzottan zavarna. Nagyon komoly, már-már megdöbbentő változásokon mennek keresztül a hőseink az Injustice világában, de erről jobb, ha a képregény bemutatásakor mesélek majd.

Nem mondanám, hogy kiszámíthatatlan a játék végkimenetele, mert ugye a tipikus, a jó győzedelmeskedik a rossz felett vonal itt is megvan, de legalább a DC rajongó szívemet boldogsággal tölti el az, hogy a részese lehettem ezeknek a csatározásoknak. Láthattam már Supermant hasonló diktatórikus szerepkörökben, nem is egyszer, viszont teljesen más érzés egy játékon keresztül megtapasztalni azt, amire  a karakter valójában képes (már amikor nem fogja vissza magát). Teljes mértékben belevonnak minket a harcokba, így még inkább könnyű beleélni magunkat a történésekbe, aminek köszönhetően egy olyan végeredményt kaptunk, amiről egészen a játék megjelenéséig csak álmodozni tudtunk. Nem nehéz átérezni egyes ütéseknek az erejét!

Ha már ütések, mivel verekedős játékról, egész pontosan Mortal Kombat klónról beszélünk (kevesebb vérrel), ezért ebből a darabból sem maradhattak ki a műfaj sajátosságai.

A kombók nagy része egész könnyen memorizálható és kivitelezhető, igaz kell hozzá egy kis gyakorlás. Mindenesetre a fejlesztők nagyon jól tudták, hogy az emberek nagy része ennek ellenére is a gombok össze-vissza nyomkodásával fogja tölteni a harc komoly hányadát, éppen ezért pár dolgot egész egyszerűen kivitelezhetőre csináltak meg, melyek közül a legfontosabb a különleges támadás.

Az úgynevezett "SPECIAL"-t, akkor tudjuk alkalmazni, ha feltöltünk egy csíkot a képernyő bal vagy éppen jobb sarkában. Ezek után egész egyszerűen a kontroller két legalsó gombját nyomkodva elindul egy támadás, amit, ha ellenfelünk nem reagál le időben, akkor a karaktere életerejének nagy részétől búcsút is mondhat.

Karakter választás szempontjából, nem mondanám, hogy nagyon felforgatták volna a DC Univerzum karaktertárát, de ismerve a sztorit, meg a kapott eredményt, azt kell mondjam nem is probléma (meg hát, ami késik nem múlik...khm...Injustice 2). Viszont azért így is találhatunk magunknak egész könnyen kedvencet, akinek segítségével kő keményen meg tudjuk szívatni a haverokat. Nekem például Flash nagy kedvencem, de isten ments Deathstroke-tól. 

Az igazi ütőereje a játéknak végül is többek között abban rejlett, legalábbis számomra, hogy a NetherRealm, a MK vs DC bukása után nagyot akart durrantani, és most tényleg odatette magát ahhoz, hogy működjenek is a látottak. Egyszerűen jó érzés, hogy a megszokott nindzsák, varázslók és szörnyek helyett, a DC Univerzum hőseiként szállhatunk harcba, de ez szinte apróság ahhoz a két fő szemponthoz képest, ami miatt eladta magát nekem ez a darab.

A fejlesztők készültek arra, ha valaki esetleg egymaga szeretne játszani az Injustice-al. A történet elég érdekes ahhoz, hogy lekössön minket, méghozzá jó pár órára, és kihívások is vannak bőven. Sinlge Player szempontból kitettek magukért. Viszont az igazán nyerő ok az volt számomra, hogy verekedős játékhoz hűen, le tudtam ültetni haverokat, és ők is engem, hogy püfölhessük egymást pár órán át. Kiélhettük rejtett agressziónkat, méghozzá DC karakterek bőrébe bújva.

Néha szoktunk barátilag bajnokságokat is tartani, ami elég gyorsan át tud alakulni abba, hogy az éppen aktuális bajnokot ki akarja zökkenteni valaki a nyerősorozatából. Ezek után gondolhatjátok, hogy szoktak lenni nagy röhögések. Zárásképpen csak annyit tudok mondani, hogy jó szórakozás az Injustice, főleg egy képregény rajongó baráti társaságnak!

U.i.: Sose lépjetek be egy netes meccsbe, reménytelen :D