Ha ezzel akarták megünnepelni a Batman rajzfilmsorozat 25. évfurdolóját, akkor nagyon mellé ment a dolog. Bruce Timm nincs mostanában formában, amire sajnos ez a film is bizonyíték. A Harley Quinn fanok örülhetnek, a Batman rajongóknak viszont van egy rossz hírem...

Rögtön a lényegre is térnék. Nekem marhára nem jött be a Batman és Harley Quinn. Az előbb említett Bruce Timm és Sam Liu rendező jobb, ha egy kicsit most már lepihen. Amennyiben a film úgy gondoltátok, hogy valamilyen formában a Batman: A rajzfilmsorozat folytatása akart lenni, hát sajnos azt kell mondjam, hogy nem. Viszont ha szeretnétek egy mondjuk úgy, hogy Harley Quinn főszereplésével készült filmet, ami nem tudja eldönteni, hogy vígjáték, akciófilm, vagy soft pornó, akkor ez a ti darabotok.

Ezen a ponton ki kell emeljek egy fontos tudnivalót, nem bírom Harley Quinnt. Szóval a továbbiakat csak akkor olvassátok, hogy ha nagyjából úgy vagytok Joker barátnőjével, mint én.

Számomra túl van tolva Harley Quinn karaktere, személyiségileg és lényegében minden más formában falra tudok tőle mászni. Egy darabig megérdemelte a neki járó rivaldafényt, azonban úgy érzem, hogy most már kezd sok lenni (és a szomorú az egészben, hogy idén a Batman nap is róla fog szólni, hiszen 25 éves lett a karakter). No de kezdjünk is bele inkább a Batman és Harley Quinnbe.

A film története az lényegében benne van az eddig látott előzetesekben. Méregcsók és Jason Woodrue (Növényember) összeállnak, hogy újra a természet uralja a földet és ne az emberek. Batman ezt meg akarja akadályozni, szóval úgy dönt, hogy szükség van Harley Quinnre ahhoz, hogy megtalálja és megállítsa Méregcsókot (mivel a két nő régi jó barátok). Most persze sokan azt gondolnánk, hogy igazából marhára nem lenne szüksége rá, mert magától megoldaná a detektív az ügyet (voltak ugye húzósabb esetei is), de ez itt és most nem így van, méghozzá egy szimpla okból kifolyólag.

A film tesz róla, hogy mindenáron Harley legyen a főszereplő. Ez azt jelenti, hogy Batmanből egy elég béna, már-már másodrendű karaktert csinálnak. Ez persze nem lenne gond, ha jól lenne kezelve, akárcsak a Sötét Igazság Ligájában. Itt viszont erről szó sincs.

A fentiek már csak azért is szomorúak, mert egy darabig egész Batman hatású a történet. Van bűnügy, van nyomozás, szóval megvan a maga hangulata, amit el is várnánk egy filmtől, ami az eléggé sötét stílusú Batman: A rajzfilmsorozat képi világából merített inspirációt. Ez volt az a dolog, amivel sokunkat át is vertek, az animáció. Fogjuk rá, hogy szépnek szép, meg mondhatni nosztalgikus is, azonban eljön a pillanat, mikor már nem tudnak az emlékeinkbe menekülni a készítők, hiszen egy ponttól kezdve kiszúrja a szemünket a film a hihetetlenül gagyi és gyermeteg események sorozatával.

Harley jelenlétének köszönhetően, ez a film vakvágányon járt a szememben. Egyszerűen alig bírtam végignézni. Természetesen ellopta a showt a kicsapongó személyiségének köszönhetően, de ez semmilyen körülmények között nem jelentett jót számomra. Ami emberi hülyeség, és  amitől rossz lehet egy film, az lényegében megtalálható ebben a darabban. Újra erőltettek fölösleges szex jelenetet (khm Gyilkos Tréfa módra), amivel semerre nem fejlődik a történet, aztán dalolászunk is kivételesen egy keveset, végül számomra a koporsószeg az volt, hogy belenyomtak a képünkbe egy szó szerint FINGÓS VICCET!!!

De most komolyan mondom, ez volt az a bizonyos pillanat, amikor kikapcsoltam és azt mondtam, hogy van ennél jobb dolgom is. Most spoilerezni fogok, de nem érdekel. Harley elereszt egy galambot a Batmobilban, és mindenki rosszul lesz tőle. Lehet, hogy lesz olyan, aki mindezt viccesnek találja, de nekem ez már alapjáraton a film végét jelentette minden szempontból. Ez a komédia legalja számomra a mozifilmekben is, nem, hogy egy Batman rajzfilmben. Ezek után elég erőteljesen erőt kellett vennem magam, hogy folytassam a történetet, és újra nekivágtam a dolgoknak, bár nem szívesen.

Ki lehet bírni a végkifejletig a dolgokat, hiszen a fenti jelenet után már nincs sok hátra. Természetesen minden klisés, ami történik, egészen addig a pontig, amíg a végső csatánál el nem sütnek két dolgot, amire marhára nem számítottam, főleg egy Batman filmben nem. Képünkbe nyomják a Shrekből ezt a pillanatot:

Yep, megtörtént, amit fent láttok, csak Harley Quinnel a legendás Csizmás Kandúr helyett. Nem gondoltam volna én sem, hogy egyszer ezt látom egy Batman filmben, de ez van. Ezen a ponton azt mondtam magamnak, hogy már csak azzal tudnának még jobban pofon vágni, hogy ha a film elején teaselt Alec Holland, aka Mocsárlény valamilyen formában megjelenne és egy lényegében értelmetlen cameo jelenettel el is búcsúzna tőlünk. Szóval ezt is megkaptam, boldogság ezen a ponton a tető fokára hágott.

Ebből a jelenetből egyébként még maga a film is viccet csinál, amin már nem is csodálkoztam.

Szóval összességében azt tudom mondani, hogy bár a történet egy darabig egész jó úton haladt, de mikor teljes egészében átadták a stafétát Harleynak, akkor kisiklottak a dolgok. Sajnálom, hogy Kevin Conroy ehhez a hangját adta. Azt is sajnálom, hogy erre időmet pocsékoltam, de ez most más lapra tartozik. Ha gyerekeknek szánták ezt a filmet, akkor jobb lett volna, ha kivesznek belőle JÓ PÁR jelenetet, ha pedig a felnőtt DC rajongóknak, akkor talán jobb lett volna, ha le sem forgatják.

Ennél többet most nem is írnék erről a filmről. Nem igazán tudnám ajánlani, de persze embere válogatja, hogy kinek mi tetszik. A szememben se füle, se farka ennek az egész "izének". Ha valaki azért érkezik, mert hasonlít a Batman animációs sorozatra a film rajzolata, inkább vegye elő a sorozatot és nézze újra azt. Ez a film most a szememben gyalázat volt, ami marhára rossz szájízt hagyott maga után. Talán majd az érkező Gotham by Gaslight segít feledtetni a látottakat...